Az első élményeink a kisbabánkkal alapvetően a közvetlen gondoskodásunkhoz köthetőek, öltöztetjük, etetjük, altatjuk, pelenkázzuk, fürdetjük menyugtatjuk őket… Ez a gondoskodás pedig nagyon sokáig az életünk, életük része marad valamilyen formában. Később sem szabad lebecsülni ezeket a pillanatokat, hiszen ezeknek a pillanatoknak a meghittségén, szeretetteljességén keresztül alakul ki a kötődés, kapcsolódunk a gyerekeinkhez. Ezeken a pillanatokon keresztül a jelenlétünkkel, iránymutatásunkkal, a megfelelő időben való hátralépésünkkel pedig támogathatjuk az önállóságukat, igényüket arra, hogy ők egyedül kezdjenek gondoskodni magukról, ami sikerélményt, önbizalmat és örömöt jelent a kicsiknek. Első lépésként fontos feladatunk észrevenni, hogy mikor jönnek el azok az alkalmak az öltözködés terén (ugyanúgy, ahogy az élet többi más területén is), amikor a kicsi jelzi, hogy megpróbálná, most ő szeretné. Segítsünk neki abban, hogy képes legyen ezekre önállóan is!
- Már egészen pici korban beszéljünk hozzájuk öltözködés, fürdés közben. Mondjuk el éppen melyik testrészükre mit adunk rá (pl. most felhúzom a zoknidat a lábadra); vagy épp melyik testrészüket mossuk meg (pl. most megmosom a pocakodat).
- Figyeljük meg, ahogyan először észreveszik a kezüket, majd elkezdik vizsgálgatni. Majd később a mozgásfejlődéssel jobban tudatába kerülnek a saját testüknek. És hagyjuk, hogy szabadon mozogjanak minél többet, fedezzék fel a saját testüket és azt, hogy az mikor mire képes. Sok szeretgetéssel, ölelgetéssel kezdjük el bennük kialakítani a pozitív testtudatot.
- Vegyük észre, mikor már az öltözködésben, vetkőzésben elkezd közreműködni! Pl. mikor húzzuk az ujjára a felsőt, nem csak tartja a kezét, hanem már a mozdulatával segít felvenni a ruhát. Öltözködésnél kezdjük el kérni őt, hogy dugja a kezét, lábát stb…
- Az öltözködés során (ha nem extra nyűgös) ne próbáljuk meg játékokkal, könyvvel vagy egyéb módszerekkel elvonni a figyelmét, hanem mindig bíztassuk közreműködésre, beszéljünk neki a testrészekről stb. (Ehhez mondhatunk mondókákat, saját magunk által kitalált versikéket is.)
- Ne csak bíztassuk az öltözködés során a közreműködésre, hanem adjunk is neki időt, hogy kihúzza a kezét, felemelje a lábát stb…! Lehet, hogy az elején hosszabb ideig fog tartani minden, de egy idő után már automatikusan fog menni.
- 1 éves kor körül már nagyon ügyesen be tudják azonosítani bizonyos testrészeiket és elkezdenek próbálkozni a különböző ruhadarabok levételével is, pl. zokni lehúzása. Ennek is adjunk időt és teret, például fürdés előtt. Miután már biztosan állnak és mennek, türelemmel és időt hagyva bíztassuk őket a többi ruhadarab levételére is. A ruhadarabokat ők maguk is ki tudják dobni a szennyesbe, ez is sikerélményt nyújt számukra!
- A kicsik ruhatárát alakítsuk úgy, hogy a praktikus darabok legyenek túlsúlyban, ne legyen túl szoros, ne legyen túl hosszú stb… Ezek könnyebben kezelhetőek, egyszerűbb őket le- és felvenni.
- Mikor mi öltöztetjük őket, ültessük őket az ölünkbe és így húzzuk fel a ruhadarabokat. Így abból a perspektívából mutatjuk nekik a dolgokat, ahogyan saját maguknak is csinálnák.
Másfél éves kor előtt már biztosan elkezdenek érdeklődni az öltözködés iránt is. Ennek is adjunk teret és időt. Ha különösen érdeklődik egy ruhadarab iránt, tegyük számára elérhetővé az azt tartalmazó tárolót. Hozza és válassza ki ő a saját zokniját, próbálja meg felhúzni, csak akkor avatkozzunk közbe, ha feltétlen szükséges. Kezdjük el átalakítani a környezetüket, a gyerekruhák tárolási rendszerét készítsük elő arra, hogy a gyerekünk önállóan tudjon levetkőzni és felöltözni, és készítsük fel magunkat is a türelemre, várakozásra és a megfelelő időbe történő segítségnyújtásra!
Arról, hogy hogyan tudod támogatni az önálló öltözködést, hogyan alakítsd ki otthon erre megfelelően a teret, a következő posztban olvashatsz majd!
